Szorul a hurok

 Reggel mikor felkeltem már egy teljesen üres, rendbe rakott szoba fogadott. Értetlenül néztem körbe. Az asztalomon egy rózsaszín cetlit pillantottam meg. Odasiettem. 

"Szia,Lucy! Remélem nem bánod, de elmentünk vásárolni. Nem volt szívünk felébreszteni téged. Ja és korábban járt itt Jeremy, és azt mondta, hogy majd még visszajön. Félre ne értesd, NEM ezért megyünk el! ;) Azért óvatosan! Puszi: Shei&Mia"

Elnevettem magam olvasás közben. 

 Ezek komolyan azt hiszik, hogy még ma gyerekem lesz? Persze. Ez teljesen egyértelmű. Ahogy az egyik barátnőm mondaná, hogy a viharba ne lennék terhes. 

Lementem a konyhába és gyorsan beraktároztam kajával. Az egész ház üresen kongott. Meg is lepődtem ezen, elvégre 6-7en lakunk most itt. Boomerrel együtt. Mint az oroszok. 

Egy üzenet érkezett a telefonomra. Megnéztem. Gyomrom összeszorult. Torkomban csomó keletkezett. 

"Vége az egyességnek!~Alison" 

  Mi? Vége? De mégis miért? 

Elgondolkodtam, és rövid időn belül már tudtam is a választ. A buli után történtek miatt. Niall valószínűleg szakított vele, miután velem beszélt, és kis híján megcsókolt. Tennem kellett valamit. Nem hagyhattam, hogy kitudódjon a legnagyobb titkom, szégyenem. Bármire képes lettem volna, hogy megakadályozzam ezt. 

Felhívtam Alisont. 

-Mit akarsz? -förmedt rám. 

-Beszélni szeretnék veled. Kérlek, hagyd, hogy megmagyarázzam a dolgokat! -hangom tisztelettudó és elővigyázatos volt. 

-Rendben. 30 perc múlva a Hyde parkban, a szökőkútnál. Ha egy percet is késel, a cikk azonnal megy a helyi lapoknak. 5 percet adok, hogy megmagyarázd az egészet. 

-Értve. -vágtam rá. 

Kinyomott. Bár kevés volt az időm, mégis ez több volt mint a semmi. Már ezzel is nőtt annak az esélye, hogy talán megúszom botrány nélkül. Igaz, tudtam, hogy ennek csak minimális eshetősége van, de csak ez volt. Ez volt az egyetlen kapaszkodóm. Ha ezt is elengedem, megfulladok. 

Amilyen gyorsan csak tudtam, felöltöztem és elkészültem. Előre hívtam egy taxit, hogy legalább azt ne kelljen vadászni. Mikor megérkeztem a parkhoz, alig volt 2 percem. Futottam, ahogy csak bírtam. Végül lihegve, és égbe szökött pulzussal, de odaértem. Alison épp a körmét reszelgette. Bár leplezte, mégis szemein látszott, hogy megtört, sírt. A könnycseppek még mindig ott gyülekeztek szemzugában, arra várva, hogy végre napvilágra törhessenek. Leültem mellé. Alaposan végignézett rajtam, majd flegmán elpillantott. 

-Már megy az 5 perced. -jelentette be. Leültem mellé. 

-Alison, tudom, azt gondolod, hogy Niall megcsalt téged, és milyen szemét picsa vagyok, hogy én ebbe még bele is mentem, de el kell mondanom, nem ez történt. -hadartam el egy levegővel. Tekintete mintha, igaz csak egy pillanatra, de felragyogott. Önelégült mosoly ült ki világos arcára, de aztán megint komor lett. 

-Ezt el is várod, hogy elhiggyem? -felvonta szemöldökeit. Lábait keresztbe tette. Biccentettem.

-Nem történt semmi köztünk. Én Jeremyvel járok. Nem csalnám meg. -feleltem határozottan. A lány ismét megvillantotta fogait. 

-És szereted? Szerelmes vagy belé? 

-Mármint Niallba? -kérdeztem vissza. Alison megrázta a fejét. 

-Jeremybe. -vágta rá. Lesütöttem tekintetem. Számat belülről harapdáltam, hogy ne látszódjon. 

-Azt hiszem igen. -mondtam hosszú szünet után. 

-Nem. Nem szereted. Nem szeretheted, ha ezen ennyit kellett gondolkodnod. 

Elszégyelltem magam. Talán igaza volt. Talán nem szerettem Jeremyt. Viszont abban is biztos voltam, hogy több, mint egy egyszerű barát. Valahol a szerelem és a barátság között lebegett Jeremy. 

-Lucy, ha fontos neked Jeremy, és feltételezem, az, akkor ne várd meg, míg erre ő maga jön rá, mert akkor elveszíted. Még a barátságotok is nyomtalanul eltűnik. -kivételesen hangja nem lekezelő, sokkal inkább baráti volt. Még sosem beszélt így velem. Meglepődtem. 

-De jól esik az, hogy mellettem van. Szeretem mikor átölel vagy megpuszil. Nyugodt vagyok mellette, biztonságban érzem magam. -a vizet bámultam. 

-Tudod, ki nem állhatlak. Mindig próbáltam neked keresztbe tenni, ahol csak tudtam. Ebben segítséget is kaptam és olyan dolgok jutottak el hozzám rólad, a múltadról, amiket magam sem gondoltam volna. -ő is a vizet nézte. -Azért csináltam ezt, mert nem bírtam elviselni, hogy te és Niall olyan közel álltok egymáshoz. Ezzel viszont elijesztettem őt. Pedig, bár nem hiszem, hogy ezt gondolod, de szeretem. Mellette önmagam lehetek, nem kell erősnek mutatkoznom. Viszont, azzal, hogy téged célba vettelek, őt is megsebesítettem, sőt eltaszítottam magamtól. -szomorúan felsóhajtott. -Csak azt akarom mondani, hogy ne kövesd el az én hibám. -egymás szemébe néztünk. Könnycseppjei nem bírták tovább. Előtörtek, végigcsordultak arcán, majd állánál elválva, keményen a vízbe csöppentek. Letörölte őket. 

-Alison, nekem is őszintének kell lennem, igazad van. Mindenben. Nem hittem, hogy így érzel Niall iránt. Mindig azt gondoltam, csak a hírnevére vágysz és a pénzére, de úgy látszik rosszul ítéltelek meg. Sajnálom. -biztatóan rámosolyogtam, amitől ő is egy kicsit jobb kedvre derült. -Beszélek Niallal kettőtökről. -tettem hozzá, mire kezét a szája elé kapta. Nem hitte el amit mondok. Ugrálni kezdett és ölelgetni. Kissé furcsán éreztem magam karjai közt, de végül viszonoztam a gesztust. 

Alison az órájára pillantott.

-Bocsi, de nekem mennem kell. -a kapu irányába nézett. Bólintottam, majd elment. 

Visszaültem a szökőkút széléhez. Ez volt az a szökőkút, melybe még anno Nialler belelökött. Nem szabad. Megtiltottam magamnak a boldog pillanatok felidézését, mert éreztem, hogy egyre inkább elgyengülök, a szabályaim szertefoszlanak. Ezt nem hagyhattam. 

Niallerrel egy hosszas telefonbeszélgetést folytattam, melyben részletesen kifejtettem, miért nem lehetünk együtt és mért kell újra összejönnie Alisonnal. Eléggé furának éreztem a helyzetet, ugyanis Alison miatt szakítottunk mi és most, hogy újra lenne esélyünk, arra beszélem rá Niallt, hogy inkább Alisont válassza. Eléggé furcsa volt és ezt a szöszi és észrevette. Folyton kérdezte, miért, de annyi választ adtam, hogy a végére maga is elhitte az igazamat. Belátta, hogy nekünk ez nem működött volna. Örültem, hiszen Alison tényleg szerette, én pedig kétséges érzelmeket tápláltam iránta, de mégis olyan volt, mintha átment volna rajtam egy kamion. Tudtam, ha ismét együtt lesznek, a kapcsolatom a szöszivel teljesen meg fog szűnni. Fájt ebbe belegondolni, de el kellett engednem. Ez viszont nem ment. Túlságosan is fontos volt nekem. Az emlékeimet már nem tudtam kitörölni, így megpróbáltam őket egy eldugott helyre zárni, hogy a lehető legkevesebbszer kelljen rágondolnom. Jeremyvel kellett foglalkoznom. Niallal a kapcsolatom már a nulla határán van, viszont Jeremyvel még talán legalább a barátságomat megőrizhetem. Ezt gondoltam. 

Elindultam hazafelé. A reggeli jókedvet, búskomor felhők tüntették el. Már nem tett boldoggá az, hogy Alisonnak segítettem. Tudtam, hogy ez a világ legnagyobb önzősége, de a szívemet ez nem érdekelte. 

Ahogy a házunkhoz értem, paparazzók hada rohant le. Mindenki össze-vissza kérdezgetett. A vakuk villantak. Majdnem összenyomtak. Bemenekültem a házba.

Szerencsére a ház még mindig üresen állt. A szobámba mentem. Laptopomat azonnal izzítottam. Tudni akartam, mi a legújabb őrültem, ami miatt én is célkeresztbe kerültem. A legnépszerűbb blogokat, hírportálokat kerestem fel elsőnek. Nem kellett túl sokat kattintanom, hogy megtudjam a választ. 

Egy könnycsepp futott végig arcomon. A falamnak dőltem. Úgy éreztem minden összeomlott. A mobilom ismét üzenetet jelzett. Félve nyitottam meg. 

"Mondd, hogy nem igaz!" 

 Szóval már Shei is tudja, akkor gondolom már Mia tudomására is jutott. Király. Nem véletlenül nem árultam el ezt senkinek. De honnan...hát persze. Én naiv hülye! Bevettem Alison bűnbánását. Hogy lehettem ekkora marha? Niallt is a kezére küldtem. Jee! Sikerült mindenkit elmarnia mellőlem. Niall ezek után már szóba se fog velem állni, ahogy Mia valamint Shei se, Jackről és Collinról nem is beszélve. Jeremy még azt is le fogja tagadni, hogy valaha találkoztunk. Nekem annyi. 

A telefonomért nyúltam. 

-Gratulálok! Szép munka! Most biztosan büszke vagy magadra! -nem kiabáltam, de érezhető volt, hogy nem voltam túl jó hangulatomban. -És én még elhittem, hogy szereted Niallt és segítettem neked. Tényleg, remek színjáték volt! -megvetően folytattam. 

-Lucy, te vagy az? -ismerős hang szólalt meg a túloldalon. Nem Alison volt, hanem Niall. -Mi folyik itt? 

-Kérdezd a barátnődet! -vágtam rá és kinyomtam. 

Az ablakom alá kucorogtam. Felhúzott térdekkel ültem. Arcomat a térdeim közé temettem. Elegem volt mindenből. Belefáradtam a harcba. Nem akartam senkivel sem beszélni, sem találkozni. Természetesen ezt nem úszhattam meg, ugyanis egy ismerős állított be váratlanul...